Jelenleg itt van: Egyek > Események

Az irgalmasság évében a hit zarándoklata Szentkúton
2016. október 1.

„Sok hívő a II. Vatikáni Zsinat liturgikus reformja után is olyan szerető érzülettel ragaszkodott és ragaszkodik ma is a korábbi liturgikus formákhoz, melyek mélyen áthatották lelki kultúrájukat, hogy II. János Pál pápa e hívők iránt érzett lelkipásztori gondoskodástól indítva 1984-ben az Istentiszteleti Kongregáció által kidolgozott “Quattuor abhinc annos” kezdetű különleges engedélyével lehetőséget adott a Boldog XXIII. János pápa által 1962-ben kiadott Misekönyv használatára; 1988-ban pedig ugyancsak II. János Pál pápa „Ecclesia Dei” kezdetű motu proprio kiadott apostoli levelével buzdította a püspököket, hogy e lehetőséggel minden ezt kérő hívő javára széles körben és nagylelkűen éljenek. A VI. Pál pápa által közzétett Római Misekönyv a latin szertartású katolikus Egyház „lex orandi”-jának rendes kifejeződése. A Szent V. Pius által közzétett és Boldog XXIII. János által újra kiadott Római Misekönyv pedig úgy tekintendő, mint az Egyház ugyanezen „lex orandi”-jának rendkívüli kifejeződése, és tiszteletreméltó és régi használata következtében kellő tiszteletben kell tartani.” – így fogalmaz XVI. Benedek pápa, aki 2007. július 7-én a Summorum Pontificum moto proprióval a katolikus egyház részére szabályozza a Szent XXIII. János pápa által 1962-ben kiadott Misekönyv szerinti liturgiavégzést (az ún. „tridenti misét”).

A hagyományhű katolikusok minden évben megrendezett zarándoklaton vesznek részt Mátraverebély-Szentkúton, ahol Varga Lajos váci segédpüspök úr celebrálja a szentmisét tridenti forma szerint. Az ország különböző helyeiről, sőt határon túlról is érkeztek zarándokok, papok és hívek, fiatalok és idősek, akik nemzeti kegyhelyünkön a Peregrinatio Fidei zarándoklatára gyűltek össze idén október 1-én.

A kegyhely őre Kálmán Peregrin atya fogadta a zarándokcsoportokat, buzdítva mindenkit a szentgyónás elvégzésére és a teljes búcsú elnyerésére. Az ünnepi szentmise előtt terciát imádkoztunk, miközben a püspököt beöltöztették a liturgikus ruhákba. Aki még nem hallott a régi miséről és először vesz részt rajta, különös gondolatai támadhatnak. Nem érti, hiszen latinul folyik a szentmise, a népnek hátat fordít a pap, összetett, bonyolultnak tűnő mozgást lát. De talán éppen ezek késztetik arra, hogy elkezdje mélyebben keresni a szentmise titkát.

A régi rítusú mise „csodálatos kincs”, ami eddig rejtve volt előlünk. A kérdéssel kapcsolatban érdemes megfontolni Barsi Balázs atya szavait: A szentmise ősi formájának újbóli elterjedésével újra kell gondolnunk a II. vatikáni zsinat után általánosan elterjedt jelenséget, a szembeoltár, szembemisézés kérdését. Már maga a kifejezés is elárulja, mennyire megfogyatkozott a szimbólumok iránti érzékünk: míg őseink kétezer éven át a szentmiseáldozatot meghatározott irányba, legtöbbször kelet felé fordulva mutatták be, mert a felkelő nap az örök, soha le nem nyugvó Napot, Krisztust jelképezte számukra, addig a zsinat után mintha a nép lenne a fő vonatkoztatási pont: a hívekhez képest mondjuk, hogy szemben vagy háttal van az oltár, mintha a pap nekik mutatná be a szentmiseáldozatot, nem pedig a mindenható, fölséges és örökkévaló Istennek. Az oltár nép felé fordításának bevallott célja az, hogy így jobban kifejeződjék a szentmise lakomajellege. Valóban, az, hogy a pap és a hívek az oltár két oldalán, egymással szemben helyezkednek el, jobban felidézi az Utolsó vacsora közös asztalát, ugyanakkor viszont az úrvacsora áldozati és hódolati aspektusát elhomályosítja, a szent cselekmény egészét alapvetően a pap és a hívek dialogizálásaként állítja be, ráadásul mindeközben a papot akaratlanul is egyfajta színészi szerepbe kényszeríti, nem beszélve arról, hogy – ősi pogány rítusok mintájára – mindvégig hátat fordíttat vele a tabernákulumban jelen lévő Eucharisztiának. Mindent egybevetve az oltár megfordítása alighanem több hátránnyal járt, mint előnnyel, és ezért nem a II. vatikáni zsinat a felelős, ugyanis a zsinat liturgikus konstitúciója ezt nem írta elő, sőt állást sem foglalt a kérdésben. Aki viszont a szentmise hódolati és áldozati aspektusát zárójelbe teszi, és a szentmisét csupán ünnepi lakomának tartja, súlyosan téved, s ennek a tévedésnek káros következményei – nem pusztán a liturgia, hanem természetszerűleg a hit és erkölcs terén is – igen hamar jelentkeznek.

Tapasztalom, hogy a legegyszerűbb emberek számára is kifejező a tridenti mise, akik így mélyen be tudnak vonódni az eucharisztikus áldozatba. Nem igaz, hogy a liturgia több formájának létezése megosztaná az egyházat és az egyházi közösséget, hiszen keleten is számos rítus van. A szentmise rendes és rendkívüli formája sokkal inkább az Egyház gazdagodására szolgál. Legújabban a szembemisézés általánosan elterjedt gyakorlatának negatívumait tompítja a Szentatyánkról „Benedek-oltárnak” nevezett oltárelrendezés: az oltár közepén álló nagy méretű oltárkereszt, mellette a gyertyatartókkal mintegy szellemi függönyt von a pap és a hívek közé, így segítve elő számukra, hogy ha egymással szemben foglalnak is helyet, a szent áldozat bemutatása közben fizikailag és lelkileg is mindnyájan Krisztus felé forduljanak. Hiszem, hogy a papok és hívek üdvére válik, ha újra felfedezik és jobban megismerik a szentmise tridenti formáját.

Az ünnepi szentmise után 15 órától Szűz Mária-vecsernyéjével, litániával és szentségimádással folytatódott engesztelő imádságunk élőkért, holtakért.

[ képek ]

projekt támogatás

© 2010–2015. Egyeki Római Katolikus Plébánia - Minden jog fenntartva. Készítette: www.it.stoni.hu
Valid XHTML page